Szeptemberben harminc budapesti nagy cégnél tárgyalok – mondja Zsabka Zsolt, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Ipari Tagozatának újonnan megválasztott elnöke a KamaraOnline-nak adott interjúban. A Diagramma Zrt. elnök-vezérigazgatója fontosnak tartja a fiatalítást, egy mentor program elindítását, a példamutatást és a személyes kapcsolatok erősítését a vállalkozókkal.
Zsabka Zsolt hivatalba lépésének második napján válaszolt a KamaraOnline szerkesztőjének kérdéseire. Az elnöki iroda sarkában ott a tábla, rajta az előző napi megbeszélésen felvázolt feladatok sorakoznak. Zsabka úr vizuális típus: szereti látni az alapstruktúrát. Azt is mondja: nem csak szavakban hirdeti, hogy az ajtaja mindenki előtt nyitva áll. Amúgy saját pénzből vásárolja a vendégnek kínált kávét és ásványvizet, s nem mellékesen a kánikulában is ezerrel pörög.
Hány vállalkozás tartozik az Ipari Tagozathoz, s közülük mennyi a kamarai önkéntes tag?
– A vállalkozásokat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara regisztrálja, eszerint 47 121 fővárosi cég tartozik hozzánk. Ők azok, akiknek fizetniük kell az évi 5 ezer forint regisztrációs díjat. Igaz, ebben a számban nincs benne mindenki, mert vannak, akiket nem köteleznek regisztrációra. A BKIK Ipari Tagozatának jelenleg 829 önkéntes tagja van, ez a Tagozathoz tartozó vállalkozások 1,7 százaléka. Az a tervem, hogy 2019 júniusáig legalább 2 százalékra nőjön az arány. A cél az, hogy egyre jobban hasonlítsunk a német mintához, Németországban ugyanis a vállalkozások 35 százaléka tagdíjat fizető kamarai tag. Nem véletlenül van ott komoly súlya a kamarának: megvan a kellő erő ahhoz, hogy egy törvénymódosítási javaslattal álljanak elő. Ezzel szemben a BKIK-nál arányaiban sokkal kevesebb az önkéntes tag, ami részben az elmúlt néhány év viharos időszakainak is tulajdonítható. Bízom viszont benne, hogy ezt a korszakot végleg lezárhatjuk, és mostantól csak a fejlődésre koncentrálhatunk.
– Szerepel a tervek között az Ipari Tagozathoz tartozó cégek pontos feltérképezése?
– Hosszú távra tervezünk, az első lépések között szerepel a cégek megismerése, valamint az, hogy a tisztségviselőink a saját ismeretségi köreikben toborzásba kezdjenek. Ha a cégek nem jönnek maguktól, akkor majd mi megyünk el hozzájuk. A munka megszervezését már elindítottam. Jártam a Főpolgármesteri Hivatalban dr. Varga Zsolt önkormányzati főtanácsadónál, akinek az ajánlásával szeptemberben felkeresem a fővárosi tulajdonban lévő harminc legnagyobb céget.
– Kemény hetek lesznek…
– Az elnöki munkámat szolgálatnak tekintem, a tagok megbízásából és társadalmi funkcióként végzem, s mindent megteszek, hogy eredményesek legyünk. Hogy kemény hetek jönnek? Szeretem, amit csinálok: a szombatokat is beleértve napi 14-15 órát dolgozom, terhelhető vagyok. Úgy gondolom, a tagjaink érdeke, hogy közelebb kerüljenek a budapesti nagyvállalatokhoz, megismerjék a működésüket, igényeiket, hogy később akár alvállalkozóként dolgozhassanak nekik. Természetesen azt is megkérdezem majd a nagyobb cégektől, hogy miért nem önkéntes tagjai a BKIK-nak, mert egy részük most nem az. Ennek oka kell, hogy legyen, hiszen korábban jó néhányan tagok voltak. A célom nem is lehet más, mint hogy minél többen ismét azok legyenek. Szükségünk van minél több fajsúlyos vállalat tagságára, mert ez a kisebbeket is a tagságra ösztönözheti. A kamara a kisebbek és nagyobbak között kommunikációs platformot tud teremteni.
– Szerintem borítékolhatja a választ, hogy miért nem önkéntes tagok a nagy cégek.
– Nem borítékolni, hanem személyesen megkérdezni és hallani szeretném. Nyilván mindenkinek meglesz a válasza. Azt gondolom, ha egy sikeres Magyarországért és egy sikeres Budapestért dolgozunk, akkor össze kell fognunk, hiszen ugyanaz a célunk. Ha a gazdaságot még jobban fel akarjuk pörgetni, akkor a nagyoknak a budapesti kkv-kat minél nagyobb számban be kell vonniuk a közös munkába. Azt szeretném elérni, hogy a jövőben ne legyen olyan válasz: azért nem tag valamelyik nagy cég, mert a BKIK nem ad semmit. Ma néhányan esetleg a sajtóban olykor megjelenő negatív hírek alapján mérlegelnek, de ha azt fogják látni, hogy a kamaránál valódi szemléletváltás történt, valóban a vállalkozókat képviseljük, nem lesz okuk arra, hogy ne lépjenek be, sőt, érdekük lesz. Például ha munkavállalóra van szükségük, mi segíthetünk abban, hogy szakképzett embereket foglalkoztathassanak. Ha meg beszállítókra, akkor a kamarának a beszállítói oldalt kell erősítenie.
– A Tagozat többi vezetőjének is lesz hasonló feladata? Ők is felkeresnek cégeket? Mindenkinek hoznia kell néhány új tagot?
– Meggyőződésem, hogy a példamutatás nagyon fontos a munkánkban. Aki ténylegesen tenni akar a másikért, annak felesleges előírni, hogy „hozzon be” új cégeket. Mindenki tudni fog arról, hogyan dolgozom. Látják majd, hogy az elnökük elmegy a cégekhez, tárgyal velük, erről jelentésben beszámol, s mindez motiválja majd őket. Tájékoztatni fogok a megbeszéléseimről, pontosan tudni fogják, hogy például mit intéztem a BKK-nál. Nyitott vagyok, és mindenkitől elvárom, hogy ő is nyitott legyen. Soha nem azt nézem, hogy mi miért nem sikerül, hanem azt: mit kell tennem, hogy sikerüljön. Ha valaki elmondja majd, hogy miért nem akar belépni, meg kell oldanunk a problémáját.
– Az Ön cége, a Diagramma Zrt. mikor lett a BKIK önkéntes tagja?
– 2017-ben. De van több vállalkozásom, amelyek már korábban beléptek.
– Hogyan kezdődött pályafutása a BKIK-nál?
– Mentorom és példaképem, dr. Vadász György 2015-ben kért meg arra, hogy kezdjek dolgozni a kamaránál. Korábban alig tudtam arról, hogyan dolgoznak a BKIK-nál. Vadász úr meggyőzött, hogy itt a helyem – jöttem, ismerkedtem, tanultam. Ezért is tartom szükségesnek és szinte nélkülözhetetlennek az Ipari Tagozatban egy mentor program indítását, amellyel a fiatalokat közelebb hozhatjuk a kamarai munkához. Segítenünk kell másokat is, nem elég csak a saját cégünket gyarapítani, növelni a létszámot, a piaci lefedettséget és növelni a nyereségünket. Mindebből valamit vissza kell adni a társadalomnak. Mert azzal mindenki nyer. Azt látom, hogy egyre többen gondolkodnak így – és nem csak a világ más tájain, hanem itthon is. Egyre több vállalkozó igyekszik segíteni a saját környezetében, akár a helyi iskola támogatásával. Nekünk feladatunk a most vállalkozóvá váló generáció támogatása, tanítása, mentorálása. A BKIK-nak kiváló kapcsolatai vannak egyetemekkel, a jövőben még többet kell a fiatalokkal foglalkoznunk. Koromból adódóan is – októberben leszek 37 éves – a fiatalítás híve vagyok.
– Önnek van már a kamaránál mentoráltja?
– Itt még nincs, de lesz, ahogyan van a cégeimnél is. Csapatjátékos vagyok, olyan vezető, aki nem hátulról ostorozza a többieket, hanem elől megy, az utat mutatva. Ha akadályba ütközünk, először én nézem meg, hogy miként vehetjük az akadályt a többiekkel közösen.
– Mikor indul a mentor program?
– Azt tervezem, hogy a feladatokat meghatározó első ülést még szeptember közepén megtartjuk. Hasonló gyorsasággal két, közösségépítő programot is szeretnék elindítani. Alakítunk egy sport bizottságot, hogy a szabadidőben együtt mozoghassunk, közben ismerkedjünk, beszélgessünk, érezzük jól magunkat. Tudom, itt is változtatni kell a szemléleten, mert a sportolásra, ami egészséget jelent, valahogy sokaknak nincsen ideje. De arra persze van, hogy egy sör mellett beszélgessenek… Nem csak egy korsó mellett lehet üzleti kapcsolatot építeni, hanem mondjuk, egy teniszmérkőzés után pihenve. Mi hozhat be egy fiatal vállalkozót a kamarához? Az, hogy tanulni szeretne, új üzleteket kíván kötni, de – meglátásom és tapasztalatom szerint – fontos a tartalmas kikapcsolódás is. Utóbbihoz kapcsolódik egy kulturális bizottság létrehozása. Remélem, hogy ezekből a tervekből jövő márciusra már valóság lesz közös színházi és koncertprogramokkal.
– A kikapcsolódás és a kapcsolatépítés másik terepe lehetne a Vállalkozói Klub. Működik ez egyáltalán a kamaránál?
– Tavaly már volt erre kezdeményezés, de nem járt sikerrel. Remélem, hogy lesz működő, életképes klubrendszer – hallottam már a tervekről –, de erről nem tisztem beszélni, mert ez a BKIK elnökének a hatásköre.
– Mivel lehetne a kamarai díjmentes szolgáltatások körét bővíteni?
– Először is azt kell elérni, hogy a jelenlegieket is megismerjék, és legfőképpen használják a regisztrációs díjat fizetők és az önkéntes tagok. Ez lenne mondjuk, az alap, mert azt nehéz megérteni, hogy a rossz szájízzel megfogalmazott kritika hangos az ötezer forint – nem mellékesen adók módjára behajtható – befizetése kapcsán, de arra már sajnos nem is veszik a fáradságot, hogy az ellenértéknek – ami jóval többet és a befizettt összegnek – utánajárjanak. Ez is komoly szolgáltatás, de természtesen mindig van helye és ideje a bővítésnek. Rengeteg példa van más szervezeteknél, cégeknél kedvezményes mobiltarifára, olcsóbb tankolásra. Ezek BKIK szinten elnöki és elnökségi hatáskörbe tartozó kérdések, amelyeken esetleg érdemes gondolkodni. Lássuk be, a kamarának is megvan a felelőssége, úgy kell kommunikáljon a vállalkozókkal, hogy mindenképpen eljusson hozzájuk az információ. Az Ipari Tagozat viszont maga is tud olyan eseményeket, üzleti reggeliket, találkozókat szervezni, amelyek hasznosak a tagjainknak. Tartalommal kell megtölteni ezeket a programokat, mert korábban előfordult, csak azért szerveztek valamit, hogy kipipálhassanak egy feladatot. Már most is rengeteg ötlet van, hogy miről érdemes beszélgetni. Mondok egy friss példát: meg kell nézni, hogy egy budapesti cég miként kerülhet közel a BMW debreceni projektéhez vagy Paks 2 építéséhez. Aki eljön majd ezekre a programokra, annak jóval több információja lesz, versenyelőnybe kerülhet.
– Hogyan fogadják a nagy öregek a terveit, a lendületét, a rengeteg új feladatot?
– A nagy öregek fiatalon ugyanilyenek voltak, ugyanazt képviselték, amit most én képviselek. Azt azért tudnia kell, hogy a pörgés és a lendület nem egyenlő a kapkodással és a megfontolatlansággal! A tapasztalt, sokat látott kamarai vezetők és tagok véleményét ezután is ki fogom kérni, támaszkodom azokra, akik nálam jóval többet láttak ebben a házban és a világban.
– Mennyi ideje marad a cégeire?
– Amikor megkérdezték, hogy vállalnám-e az elnöki tisztséget, felmértem, hogy a jövőben a cégeim miként működhetnek. Azt gondolom, hogy normál menetben a céges és a kamarai munka aránya 80:20 százalék lesz, de érthető módon az első hetekben ez most fordítva van. Az elnöki teendőket egyébként nem kötelező munkaként fogom fel, élvezettel csinálom. Bár nyilván megterhelő, de attól vagyok teljes, hogy ezt a kettőt együtt csinálhatom. A kamarai munkát szolgálatként kezelem, ahogy kun/magyar őseim is szolgálatként élték meg a feladataikat.
– Fontos lenne egy kamarai minősítési rendszer kidolgozása, amellyel a tagok biztosabb háttérrel tárgyalhatnának partnereikkel. Kiépítenek ilyen „endorsment” típusú szisztémát?
– Éppen két éve annak, hogy Csoltó Gábor úrral elkezdtünk gondolkodni a kamarai „védjegyen”. Kamarai minősítéssel, ajánlással rendelkező cégekhez ugyanis sokkal nagyobb bizalommal fordulhatnának a megrendelők. Ha a kamarai taglétszám eléri a kritikus tömeget és a cégek is a súlyának megfelelően kezelik majd a kamarát, akkor erre a rendszerre mindenképp szükség lesz. A vállalkozók bizalmának elnyeréséért természetesen a kamarának is tennie kell. Az építőipari cégeknek már kötelező regisztrálni az MKIK-nál, de a helyi kamarai minősítő rendszer kiépítése ezen túlmutatna. A vállalkozásnak is érdeke, hogy ajánlják a szolgáltatását, ahogy a szolgáltatást igénybe vevőnek az az érdeke, hogy korrekt információk alapján tudjon dönteni. Ez a rendszer nem működhet uram-bátyám alapon, az ajánlási rendszernek profinak és megbízhatónak kell lennie, ebbe nem csúszhat hiba. Most, hogy tagozati elnök lettem, remélem több lehetőségem lesz ezeket a gondolatokat megvalósítani.
– Ön a New York-i Amerikai Magyar Kereskedelmi Kamara budapesti képviselője és elnökségi tagja. Ebből a kapcsolatból tudnak profitálni a budapesti cégek?
– Az amerikai piac iránt érdeklődő magyar cégeknek, legyenek exportőrök vagy importőrök, az első lépésektől tudunk segíteni.
– Elképzelhető, hogy a BKIK szerződést köt a New York-i Kamarával?
– Megfelelő előkészítés után javasolni fogom, hogy írjunk alá egy ilyen szerződést, hiszen a BKIK kapcsolata – a személyemtől függetlenül is – kiváló a New York-i Kamarával, s a hazai vállalkozásoknak ez hasznos lehet.
– A jó programok hírét és az információkat el is kell juttatni a tagoknak.
– Így van. Az Ipari Tagozat minden önkéntes tagja napokon belül levelet kap tőlem (már meg is kapta, nem?), amiben tájékoztatom a megválasztásomról és az elképzeléseimről. Kíváncsi vagyok, hogy hányan válaszolnak majd a 829 címzettből. Ezt követően lehet majd azon gondolkodni, hogy miként vonjuk be a munkába azokat, akik nem válaszoltak. Terveim szerint minden hónapban tagozati fórumot tartunk majd, amelyen beszámolunk a munkánkról és meghallgatjuk, hogy kinek milyen ötlete, esetleg gondja-baja van. A kamarát azzal lehet naggyá tenni, ha a hozzánk fordulóknak segítünk a problémáik megoldásában. Más fejével viszont nagyon nehéz gondolkodni, ezért fontos, hogy mindenki nyitott legyen. Fontosnak tartom a megjelenést a sajtóban, ehhez tartalmas, valódi hírekre van szükség. Itt még egyszer megemlítem a példamutatást. Ha azt látják a vállalkozók, hogy megkeressük őket, kíváncsiak vagyunk a munkájukra, a véleményükre, az életükre, annál nincs jobb ajánlólevél. Senkinek sem kell, hogy elhiggye, amit mi mondunk, hiszen sokszor, sok mindent hallottak már, de jöjjenek és nézzék meg, hogyan dolgozunk.
– Azt tapasztalom, hogy a kkv-k a legjobb esetben is legfeljebb két-három évre terveznek. Ön mennyi időre lát előre az Ipari Tagozatnál?
– Látnok én sem vagyok, de tervezni tudok. A hosszú távú stratégia kidolgozásakor nem választási ciklusokban gondolkodom. De a stratégia mentén az apró lépések tervezése legalább ennyire fontos. Tudnunk kell, hogy mit csinálunk az év végéig, például hogyan szerepeljünk a kamarai napokon, hogy csak egy példát említsek. Szeretném, ha a kamarai napokon minél több tagozati cégünk szerepelne, megmutatná magát, érdekes programot találna ki.
– A vállalkozók nagy része viszont egyáltalán nem akarja megmutatni magát, nem akar magáról beszélni…
– A kamara feladata, hogy olyan közeget teremtsünk, ahová szeretnek eljönni az emberek, mert hasznos a számukra és akkor majd beszélnek magukról. A BKIK gazdasági önkormányzat, nem cégként működik, a közös gondolkodásra és a közösen elért sikerekre viszont mindannyiunknak szüksége van. Viszont, ha valakit meg sem hallgatnak, az nem fog bejönni a kamarához, pedig nagy szükségünk van új gondolatokra és sok beszélgetésre.
– Az Ipari Tagozat a BKIK zászlóshajója lesz?
– Ez így túlzás, de mindenképpen szeretném, ha példaként tudnánk szolgálni a többi tagozat számára. És akkor akár zászlóshajó is lehetünk. Úgy érzem, jók az alapok. Egységes, masszív, ma már alapvetően egy irányba menő tagozattá váltunk az elmúlt években. Nekem ezt az örökséget kell tovább vinni – még több pluszt hozzátéve. A megválasztásomkor azt mondtam: legjobban azokat az embereket tisztelem, akik tudják, hogy olyan fákat ültetnek, amelyeknek az árnyékába ők sosem fognak leülni. Szerencsémre van néhány ilyen ember a kamarában.
forrás: kamaraonline.hu
