Minden eddigi dolgozó mamis interjú alanyomat nagy szeretettel mutattam be, s ez különösen vonatkozik az e havi dolgozó maminkra. Vikit egy közös szakmai projekt kapcsán ismertem meg még sok évvel ezelőtt, ugyanannak az ügyfélnek dolgoztunk mindketten egy közös kiválasztás- szervezetfejlesztés során. Elejétől kezdve partnerként tekintettünk egym
ásra, fel sem merült bennünk, hogy konkurensek vagyunk. A jó szakmai együttműködésből mondhatom, hamar barátság lett, s ha nagy ritkán sikerül összefutni, két nagy témánk mindig van: a gyerekek és a munkánk És mindkettő ugyanolyan fontos számunkra! Nagyon büszkén mutatom be nektek Ladics Viktóriát, a HR Partner Consulting ügyvezetőjét!
Mesélj egy kicsikét magadról, mit kell tudni rólad?
Az idén töltöttem a 40-et, lassan 3 kislány édesanyja vagyok, a nagyobb 8 éves az idén lett elsős, a kicsi 6 éves, és augusztusra várjuk a harmadik kislányunkat.
2011-ben alapítottam meg a saját HR tanácsadó irodámat, ahol a munkatársaim 80%-a kisgyerekes nőkből áll, többségük a cégbe tért vissza a GYES után. Ma az iroda már 12 főt foglalkoztat és minden évben dupláztuk a létszámunkat és a bevételünket is. Sokan kétkedve fogadták a cégalapítás hírét 2011-ben mondván, hogy a válság közepén egy újabb HR tanácsadó céget alapítani nem biztos, hogy célszerű. De bennünket fűtött a szakmai szenvedély és a bizonyítási vágy, amit az eredményeink ma már mind igazolnak. Végzettségemet tekintve HR szakember vagyok, Pécsett szereztem diplomát és 20 éves szakmai múlt van a hátam mögött.
Miért választottad ezt a szakmát?
A szakmával egymásra találtunk. Fejvadászként indultam a pályán majd átkerültem a vállalati oldalra, ahol olyan nagy nemzetközi cégeknél szereztem szakmai tapasztalatot, mint a Citibank, Ernst&Young és az ING Magyarország, ahonnan HR igazgatóként mentem szülési szabadságra. Olyan nagy találkozás ez a HR szakmával, amit mindenkinek szívből kívánok. Minden készségemet maximálisan ki tudom használni, s ha megkérdezed tőlem, hogy szabadidőmben mivel foglalkozom, akkor is valami szakma közeli tevékenységet mondanék, mert a gondolataimat, az érdeklődésemet ezek a témák töltik ki. Csak egy példát hadd említsek, hogy milyen széles körben kapcsolhatóak hozzá témák, pl. a pszichológián, a csoportdinamikán keresztül a napi gazdasági témákig nagyon sok információ érdekel, ha éppen azt kutatom mi van hatással a fiatal munkavállalók érdeklődésére.
Miért lehet hasznos a programod egy dolgozó maminak?
A céget, a HR Partner Consultingot azzal a küldetéssel hoztuk létre, hogy bebizonyítsuk, milyen komoly értéket tud teremteni egy csak visszatérő nőkből álló vállalkozás. Mi az üzleti életben kell, hogy megálljuk a helyünket és tartsuk fenn magunkat. Így magával a létezésünkkel bizonyítjuk, hogy anyagilag is megéri visszatérő nőket foglalkoztatni, menedzsment szempontból pedig a rugalmas keretek biztosítása mellett is sikereket és szakmailag komoly minőségi teljesítményt lehet elvárni az újrakezdő szülőktől. Sokszor sajnálom, hogy nem tudunk gyorsabb ütemben nőni, mert számos megkeresést kapok olyan HR szakemberektől, akik illenének a csapatba, de a növekedésben ésszerűen kell haladnunk.
Mi a hitvallásod?
Mindenekelőtt hiszek az értékes és minőségi emberi kapcsolatokban, az odafigyelésben és a tenni, adni akarásban.
Te milyen dolgozó mami vagy? Mi jellemző rád?
Szenvedélyem a szakmám és ezt az érzést rá tudom ragasztani a környezetemre. Sokan adják azt a visszajelzést, hogy kifogyhatatlan energiával létezem. Ez persze nem igaz, de rengeteget kapok én magam is energiát és inspirációt másoktól. Amolyan megoldó típus vagyok, aki könnyen találja meg az összeillő embereket, dolgokat a környezetében és örömömet lelem abban, ha másoknak új kapcsolódást, elismerést vagy ötletet adhatok.
Mire vagy a legbüszkébb?
A családomra, a házasságomra és a cégre.
Hadd meséljek el egy számomra különösen szép pillanatot. Januárban volt a cég első ügyfélpartyja, ahová meghívtuk az ügyfeleinket, hogy egy színházi rendezvénnyel összekötve együtt ünnepelhessünk és köszönetet mondjunk nekik az elmúlt évek bizalmáért, együttműködéséért. Az esti program miatt a fektetést édesanyámra bíztuk, de reggel mondtam a lányaimnak, hogy este nem mi tesszük ágyba őket. Mire a nagyobbik őszinte szomorúsággal megkérdezte, hogy “De Anya, ez az ünneplés hogyan lehet fontosabb a gyerekeidnél?” Ekkor értettem meg, hogy itt az idő megtanítani nekik is néha megállni és csak hátranézve megünnepelni mindazt, amit elértünk. Annyit mondtam végül nekik, hogyha ez nem este 7-kor kezdődne, akkor az ő helyük is ott lenne mellettünk, hiszen az én sikereimnek ők is részesei és jó, ha már gyerekkorban minél többet megélik a büszkeség érzését.
Hogyan egyezteted össze a munkát és a családi életet?
Én örülnék a legjobban, ha most valami frappáns és lényeglátó választ adhatnék, amit az olvasók azonnal használhatnának. Viszont az igazság az, hogy ez az összeegyeztetés egy komoly munka a férjem, az édesanyám és az én részemről, aminek sosincs teljesen vége, mindig dinamikusan változik. Ahhoz, hogy a cég az első években beinduljon mindannyian nagyon sok áldozatot hoztunk. Ma már könnyebbek a hétköznapok, nagyobb munkatársi bázisra számíthatok, bejáratódtak a munkafolyamataink és a lányaim is megnőttek az évek során.
Talán egy hasznos tapasztalatot mégis mondhatok. A férjemmel közösen döntöttük el, hogy megalapítom a céget és ő maga is elfogadta, hogy ezzel a döntéssel rá is több feladat hárul. Így olyan tiszta keretekkel indultunk, hogy a héten 2 napon, hétfőn és szerdán én “hosszúzhatom”, ha a munkaterhelés úgy kívánja. A házimunkát megosztottuk és nagyon intenzíven bevontuk a nagyszülőket is a délutáni óvoda-iskola műszakba vagy betegségek idején az otthon maradásba. Emellett elfogadtuk, hogy bébiszitterre is szükségünk lesz néha.
A gyermekeid mennyire értik, hogy mi a munkád? Mit gondolnak róla?
Ez egy remek kérdés, szoktam figyelni hogyan reagálnak, amikor a munkámról mesélek. Ők úgy érzékelik, hogy Anya nagyon sok embert ismer, szinte bárhová megyünk, moziba, színházba, kirándulni, valakinek be szoktam mutatni őket, nagyon gyakran találkozunk véletlenül is ismerősökkel. Szeretik, ha elmesélem az örömeimet és mindig kíváncsian hallgatják a történeteket. A kicsi éppen a minap kérdezte meg, hogy amikor tanítok (tréninget tartok), akkor engem Viki néninek szólítanak? A nagyobbik lányom viszont azt szokta mondani, hogy majd ő is olyan irodában szeretne dolgozni, mint én, és olyan sok gyerek legyen a cégben, mint amilyen sok most van – 12 munkatársunk összesen 18 gyermeket nevel!
Van-e valami trükköd, titkod, amit dogozó mamiként alkalmazol, s megosztanál velünk?
Nem is trükknek, hanem tapasztalásnak nevezném ezeket, van belőlük néhány.
A legfontosabb talán, hogy a tanulás a legjobb befektetés. Azzal tartom magam “karban”, hogy sok szakmai rendezvényre járok és megengedem magamnak a szakmai továbbképzéseket is. Ezt én befektetésként élem meg, nem jutalomként. Ezekből az alkalmakból nyerek új energiákat, kapok új irányokhoz inspirációt és nem mellesleg építem tovább az ismeretségi körömet is. A második igen fontos téma a kapcsolatrendszer építése. Nálam a networking az életem szerves része, s bár ez idő- és energiaigényes befektetés, de az ismertségünk és a sikereink alappillére. Harmadik, de ugyanolyan fontos téma az önmagunk elismerése, a bátorság ahhoz, hogy megfogalmazzuk és ki is mondjuk, miben vagyunk jók, mire vagyunk büszkék. Ez nekem is egy hosszú tanulási folyamat eredménye, ami néha szembe ment a neveltetésemmel.
Forrás: www.hrblog.hu
