Számomra a kompromisszum az együttélés táptalaja. A TE és az Én találkozása. A közös.
Kompromisszum számomra egy kedves, szeretettel teli határ, mely azt jelzi, hogy ott fogunk együtt megállni, ahol mindkettőnknek jó. Mert a „mindkettőnknek jó” fontosabb, mint a „nekem jó”. Mert ha tovább megyek és Te lemaradsz mellőlem, akkor már nem MI leszünk, hanem csak én. És az nekem nem jó. Mert Veled akarok lenni, nem egyedül. Mert tudom, hogy együtt többre jutunk, mint én egyedül egymagam. Mert együtt többek vagyunk, mint én egyedül egymaga.
Ennek a szentségét ismerem el azzal, hogy a közös területeken igenis lefaragok magamból, azért hogy jobban tudjak illeszkedni a másikhoz. Ahogy Te is megteszed azt a Közösért.
A kompromisszum nem hatja át az életem minden kis zugát. A teljes, totális felolvadás a kapcsolatban szerintem nem élhető – ezt ugyanolyan bizonyossággal állítom, mint a kompromisszum elemi szükségességét. Mindenkinek megvan az „én” része, és megvan a közös része a másikkal.
(Kép forrása: Pixabay.com)
Az életben helye és létjogosultásága van az “én”-nek és helye és létjogosultsága van a közösnek. Ha valamelyik túlzottan elburjánzik akkor az baj, és rossz hatással van a másik területekre is. A kompromisszum a közös alapja.
A kompromisszum számomra nem lemondást jelent, hanem azt, hogy még én is és a másik is teljes mértékben, tökéletesen önmagát adva jelen tud lenni.
A kompromisszum megszületése, beteljesedése, esetleg évekig is eltarthat. Nem egyazon percben, nem egyazon órában, sőt, még talán nem is egyazon évben áll össze a kép. Csak mivel felgyorsult világban élünk, így egyre kevesebben tudnak várni ilyen „eszményi” dolgokra – sajnos.
A gyorsaság mellett belénk ívódott a „mert nekem jár, mert én megérdemlem”, továbbá a „mert nekem ehhez jogom van” lassan, de biztosan ható mérge is.
Sebaj, mert van egy maréknyi ember, aki szentül hisz ezekben. A maréknyiból (mely remélem egy óriás marka) 3 apró láncszem vagyunk mi – a Kompromisszió.
Három élet, három sors, három út, három évtized. És van egy rendíthetetlenül közös pont, egy közös metszet – ahogy a logónk is ábrázolja.
Mindenkinek van saját része, van másokkal közös része és van velem közös része.
A legkisebb metszet az, melyben az emberi kapcsolatok élhetők. A legkisebb, de mégis a legnagyobb. Ide várunk mindenkit a legnagyobb szeretettel! Hiszen sok jó ember kis helyen is elfér!
dr. Szilvássy Rita – mediátor
Forrás: https://kompromisszio.blog.hu/